Apuval épp elindultunk a lakótelepi lakásból, ha jól emlékszem az új Skodánkkal, amire akkoriban igen büszkék voltunk. A Skoda ráadásul talán még menőbbnek is számított a Ladánál, vagy a Wartburgnál. Szóval a menő kocsinkban ültünk, és alig 50 métert haladhattunk lassú tempóban, elkanyarodva a lakótelep melletti úton, mikor apám hirtelen megállt, és szólt nekem, hogy a brifkója ott maradt a motorháztetőn, szedjem már le. Mi?, kérdeztem vissza. Hát a brifkóm! Nem látod, ott van előttünk a motorháztetőn?! Hozd már be onnan! Hogy honnan?, kérdeztem kapkodón jobbra-balra forgatva a fejemet. Tőlünk pár méterre állt egy trafóház. Én nem tudom, hogy működik a tudatlan, ijedt, 6-7 éves gyermeki agy, mindenesetre a brifkóból meg a motorházból egy kukkot nem értve meredtem végül a trafóház irányába, (ezt a szót ismertem) melynek neve, mint egy a fejemben ad hoc összeállt mozaikszó (mellékesen a valóságban egy hozzákapcsolható képpel), hangzásilag némiképp összesűrítette magába mindazt, amit apám mondott. S mivel a trafóház felé néztem, tekintetemet teljesen elkerülte a kb. fél méterre előttem lévő, a szélvédő üvege mögött heverő kistáska.

 Kép forrása: https://pixabay.com/