Valóban gyönyörű és dekoratív nő volt az anyám, rengeteg férfi szeme felcsillant, mikor ránézett, de ha apám egy kicsikét jobban figyelt volna, és időt, energiát fordít asszonya megismerésére, (tehát nem csak magával van elfoglalva) akkor soha nem jutott volna eszébe anyámat hűtlenséggel vádolni. Anyám tiszta és becsületes fiatalasszony volt. Apámnak – e két szempontból – épp az ellentéte. Gyakran előfordult köztük emiatt összezördülés. (Természetesen apám kezdett zördülni.)

Anyu egyik nap hazafelé tartott a munkából. A pályaudvaron keresztülhaladva elért a zebráig, megvárta míg zöldre vált a jelzőlámpa, majd átkelt az úton. Onnan már csak maximum 50 métert kellett megtennie, hogy elérje lakótelepi lakásunk lépcsőházának bejáratát. Az ablakunkból messzire lehetett látni, s a magasból követni lehetett anyu útvonalát a pályaudvartól egészen a lépcsőház kapujáig.

Mire anyu felért a lépcsőn, apám tajtékzott, és nekirontott anyunak: "Ki volt az a férfi? Hm? Hogy milyen férfi? Hogyhogy milyen férfi? Hát az, aki melletted ment a zebrán..."

Anyám megszeppenve és értetlenül nézett apámra, fogalma sem volt róla, miről van szó.

A fotó forrása: https://pixabay.com/