Olyan, mintha nem lennék itt. Mintha igazából sehol nem lennék. Hiába erőlködöm, képtelen vagyok VALAHOL LENNI. Egy szűk csövön át nézem a világot, s amire ránézek, azt hiába látom, nem tud eljutni hozzám. Messze van, idegen. Van a világ, és vagyok én. Kívül azon, amit látok. Amit látok, nem az…

Nem ismeritek őt, soha nem hallottatok róla. Nem véletlenül. Nem fog feltűnni a fészbukon egy kiscicás, meg egy bölcselkedő bejegyzés között. Nem fogja kitenni, mit reggelizett, hol járt-kelt a világban (ha nem most, akkor korábban), sem azt, melyik versenyen nyert ezüstérmet a kisfia, vagy milyen…

Itthon maradtunk. Pont ilyen helyzetben, sőt hasonlóban sem voltam még soha, ezért hát úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha egyelőre óvatosan csak megfigyelem a körülöttem lévő történéseket, és nem görcsölök azon, hogyan avatkozzak bele a folyamatokba, vagy miként jobbítsak életminőségemen, annak…