Emlékeztek Fricire?   Ő az én négy-igencsakésaránytalanulrövidke-lábú agg keverék kutyabarátom, akivel nem terveztem ugyan barátságot, se semmiféle komolyabb kapcsolatot, aztán mégiscsak lett. Valami. Valami mély és erős, úgy sejtem. Ezekről a sejtéseimről akkor szerzek tudomást, amikor mondjuk…

Ez a járvány jókor jött. Nekem. Az én életemben. Úgy értem, ha mondjuk egy évvel vagy kettővel korábban érkezik, talán maga alá temet. És még mielőtt bárki meg akarna kövezni, pontosítok: nem gondolom, hogy bármikor jól tud jönni egy ilyen járvány. Anyám jár a fejemben. Két éve ment el. Már nem…

A bejegyzés címében szereplő gondolattal természetesen egy pillanatig sem azonosulok, viszont azt hiszem, ez a felszólítás fedi le leginkább a társadalmi elvárást manapság egy gyászolóval szemben Bevallom, míg nem veszítettem el a szüleimet, fogalmam nem volt arról, min mehet keresztül egy…

Mi lehet a káosz mögött...  Kutyasétáltatásim során rendszeresen elmegyek egy ház mellett, melynek látványa mindig lebilincsel. Nem annyira szépsége vagy különleges építészeti megoldásai okán, inkább a diszharmónia, a káosz meghökkentő részletei hatnak így rám. A gizgaz közül, mint tengeren a…

Bármilyen furán hangzik, a gyásszal töltött időszak nem fölösleges időpocsékolás, nem olyasvalami, amin érdemes minél hamarabb túljutni. A veszteséggel kapcsolatos belső folyamatok komoly munkát jelentenek, és egyúttal befektetést egy új élethez.     A gyászfolyamatról lehet találni nem kevés…