Anyám tisztában volt apám nőügyeivel.

A nők pedig... ejj, ezek a nők, lányok, asszonyok... mind-mind kaphatóak voltak szenvedélyes, behízelgő modorú, szépmosolyú apám számára. Aki pedig ellenállt, az megnézhette magát. Ment a pletyka róla városszerte, hogy micsoda riherongy meg ócska kurva. Ha pletykáról van szó, a legnagyobb város is faluvá zsugorodik. Épp ez a néhány nő vált aztán anyu szégyenkező informátorává. Meghát ő sem volt vak. Észrevette, ki az, akit majd meg esz a fene apám után.

Volt egy asszony, Jucinak hívták. Két gyermeke volt amúgy, később született egy harmadik is. Ő annyira nem bírt magával, olyan őrülten szerelmes lett apámba, hogy képes volt bevetni a szokásos trükköt: anyám közelébe férkőzött, összebarátkozott vele. Folyton egymásnál vendégeskedtünk, mivel időközben jóban lett a két család. (Én akkoriban a felnőttek motivációiból semmit nem érzékeltem, viszont élveztem a gyerekek társaságát, a közös programokat.) Juci sokat időzött nálunk, feltartva ezzel anyámat a házimunkában, miközben látogatásának eredeti célja valamiféle üzleti ügy volt, amit apámmal akart bonyolítani. Legalábbis ezt mondta. Apám nem lévén otthon, Juci várt-várt, s így anyám, aki szokásos módján tett-vett volna a lakásban, ahogy egyébkor is, fokozódó türelmetlenséget érzékelt magán. Ilyen eset többször is előfordult. Juci ráérősen csacsogva várakozott, s végül anyámat sikerült teljesen lefárasztania.

Egyszer megunta, és odavetette nőcsábász apámnak: " – B...d már meg végre jól ezt a Jucit, hogy ne járjon ide a nyakamra!"

Nem sokra rá hirtelen megszűntek a közös programok, összejárogatások.

Az is kiderült, apám nem bírta magában tartani, és rihegve-röhögve tovább adta Jucinak, amúgy finomlelkű anyám, kissé nyersre sikerült kiszólását.

Aki pletykás, az mindent kidumál.