A vidéki családi ház kislakásában éldegélt apám és anyám ifjú házasként. Én, azt hiszem, még meg sem születtem, mikor ez az eset történt.

A szomszédban lakott Szilvássy bácsi a feleségével, Szilvássy nénivel. A keresztnevüket nem tudom, a szomszédok is csak így emlegették őket.

Szilvássy bácsi furcsa kis öregember volt. Nagyanyám óva intette tőle anyámat, ugyanis tapasztalt szemével hamar kiszúrta az alantas vágyakat a bácsi tekintetében, mikor az anyámat mustrálgatta, ha úgy esett, hogy épp mindhárman egyszerre időztek a kertben. Az öreg ilyenkor mindenféle ürügyekkel anyámat a kerítés közelébe hívta-terelgette, aki naiv lévén, nem mindig tudta értelmezni, mitől lett hirtelen libabőrös a karja, és mitől érez a gyomra irányából a beszélgetés lezárását sürgető késztetést, miközben a kéjenc vénséggel kénytelen diskurálni.

Egyik éjszaka anyám felriadt, és azt kiabálta, valaki van a lakásban. Apám gyorsan felkelt, és körülnézett, de nem talált senkit. Próbálta megnyugtatni halott sápadt, s még mindig reszkető anyámat, aki megesküdött rá, hogy volt valaki a lakásban. Arra ébredt ugyanis, hogy egy férfi hajol az arca fölé.

Másnap délelőtt nagyanyám érkezett a hírrel, miszerint a szomszéd Szilvássy bácsi az éjszaka folyamán jobblétre szenderült.

A kép forrása: https://pixabay.com