Emlékeztek Fricire?   Ő az én négy-igencsakésaránytalanulrövidke-lábú agg keverék kutyabarátom, akivel nem terveztem ugyan barátságot, se semmiféle komolyabb kapcsolatot, aztán mégiscsak lett. Valami. Valami mély és erős, úgy sejtem. Ezekről a sejtéseimről akkor szerzek tudomást, amikor mondjuk…

  Állok az erkélyen, kezemben a kávéval, s győzködöm magam. A cigibe – női cigi, vékony – kapaszkodom a másik kezemmel. Nem vagyok hiteles. Soha nem gondoltam dohányosnak magam. Most éppen rágyújtottam, és lehet, hogy holnap is rá fogok, de amúgy Én Nem Cigizem. Azt is tudom, hogy soha nem fogok…

Ez a járvány jókor jött. Nekem. Az én életemben. Úgy értem, ha mondjuk egy évvel vagy kettővel korábban érkezik, talán maga alá temet. És még mielőtt bárki meg akarna kövezni, pontosítok: nem gondolom, hogy bármikor jól tud jönni egy ilyen járvány. Anyám jár a fejemben. Két éve ment el. Már nem…

A bejegyzés címében szereplő gondolattal természetesen egy pillanatig sem azonosulok, viszont azt hiszem, ez a felszólítás fedi le leginkább a társadalmi elvárást manapság egy gyászolóval szemben Bevallom, míg nem veszítettem el a szüleimet, fogalmam nem volt arról, min mehet keresztül egy…

  - Szia! Hát te mit keresel itt, tudod, hogy karanténban vagyok, ide nem jöhet be senki. Hogy jutottál be? - Hozzád jöttem. Szia! Engem nem zárhatnak ki innen, egyébként sem tudok tőled semmit sem elkapni. Nekem ez a koronavírus nem árthat, te is tudod. - Miért jöttél? - Mert egyedül vagy már…

Nem ismeritek őt, soha nem hallottatok róla. Nem véletlenül. Nem fog feltűnni a fészbukon egy kiscicás, meg egy bölcselkedő bejegyzés között. Nem fogja kitenni, mit reggelizett, hol járt-kelt a világban (ha nem most, akkor korábban), sem azt, melyik versenyen nyert ezüstérmet a kisfia, vagy milyen…

  A sajtok között matattam éppen, amikor a szemem sarkából észrevettem őt, ahogy a csomagolt felvágottakat nézegeti. Kezén, mint az enyémen, gumikesztyű, arca előtt a sztenderd világoskék maszk. Először nem is voltam benne biztos, hogy ő az, hiszen alig látszott az arcából valami. Ráadásul egyetlen…

Bármilyen furán hangzik, a gyásszal töltött időszak nem fölösleges időpocsékolás, nem olyasvalami, amin érdemes minél hamarabb túljutni. A veszteséggel kapcsolatos belső folyamatok komoly munkát jelentenek, és egyúttal befektetést egy új élethez.     A gyászfolyamatról lehet találni nem kevés…

Vándor Emma vagyok.   Eredetileg csupán a gyászról akartam írni. (Aztán persze, ahogy telik az idő, átalakulni látszik bennem a kezdeti szándék.) Azt gondoltam, így könnyebb lesz feldolgozni a veszteségeket, kidolgozni magamból a fájdalmat. Rendet akartam rakni magamban, illetve magam körül, és…