Állok az erkélyen, kezemben a kávéval, s győzködöm magam. A cigibe – női cigi, vékony – kapaszkodom a másik kezemmel. Nem vagyok hiteles. Soha nem gondoltam dohányosnak magam. Most éppen rágyújtottam, és lehet, hogy holnap is rá fogok, de amúgy Én Nem Cigizem. Azt is tudom, hogy soha nem fogok…

  Olyan, mintha nem lennék itt. Mintha igazából sehol nem lennék. Hiába erőlködöm, képtelen vagyok VALAHOL LENNI. Egy szűk csövön át nézem a világot, s amire ránézek, azt hiába látom, nem tud eljutni hozzám. Messze van, idegen. Van a világ, és vagyok én. Kívül azon, amit látok. Amit látok, nem az…

Ez a járvány jókor jött. Nekem. Az én életemben. Úgy értem, ha mondjuk egy évvel vagy kettővel korábban érkezik, talán maga alá temet. És még mielőtt bárki meg akarna kövezni, pontosítok: nem gondolom, hogy bármikor jól tud jönni egy ilyen járvány. Anyám jár a fejemben. Két éve ment el. Már nem…

A bejegyzés címében szereplő gondolattal természetesen egy pillanatig sem azonosulok, viszont azt hiszem, ez a felszólítás fedi le leginkább a társadalmi elvárást manapság egy gyászolóval szemben Bevallom, míg nem veszítettem el a szüleimet, fogalmam nem volt arról, min mehet keresztül egy…

Életünkben erős motivációként jelenhet meg, hogy nyomot hagyjuk. Nyomot az utókor számára. Ez képes értelmet adni sokunk létének. Jó tudni, hogy nem csak úgy eltűnünk, mintha itt se lettünk volna, jó tudni, hogy valaki/valakik majd emlékeznek ránk, emlegetik a nevünket, sokszor elhangzó…

Mi lehet a káosz mögött...  Kutyasétáltatásim során rendszeresen elmegyek egy ház mellett, melynek látványa mindig lebilincsel. Nem annyira szépsége vagy különleges építészeti megoldásai okán, inkább a diszharmónia, a káosz meghökkentő részletei hatnak így rám. A gizgaz közül, mint tengeren a…

A kérdés, mennyire vagyok én exhibicionista. Bátran ki merek-e lépni erre a virtuális színpadra, ahol ugyan engem bárki megnézhet, de én senkit nem látok az engem figyelők közül? Mint mikor életem utolsó növendékhangversenyén úgy álltam ki hegedűmmel a kisvárosi művház pódiumára, hogy a reflektorok…

Bármilyen furán hangzik, a gyásszal töltött időszak nem fölösleges időpocsékolás, nem olyasvalami, amin érdemes minél hamarabb túljutni. A veszteséggel kapcsolatos belső folyamatok komoly munkát jelentenek, és egyúttal befektetést egy új élethez.     A gyászfolyamatról lehet találni nem kevés…

Volt egy pillanat az időben, amikor úgy döntöttem, megállítom a homokórát. Nem hagytam, hogy tovább peregjen (ti. a homok), és tovább forogjon az a mókuskerék, melyben immár kilógó nyelvvel, sőt belekkel, kapaszkodtam kétségbeesetten, s forogtam fel-le, körbe-körbe, merthogy menni, pláne…

  Nem csak kézzel fogható dolgokat, nem csak szellemi termékeket, vagy mondjuk genetikailag meghatározott hajlamot valami betegségre, hanem például rendezésre váró családi történeteket, összegubancolt kapcsolati szálakat, tisztázandó kérdéseket. Engem a rám szakadó örökség - most már merem azt…