Családunkban a nők tudnak varrni

Mind közül anyám a legügyesebb

ő angol szabó végzettsége szerint

így főleg kiskabátot, kosztümöt készített

azért nekem babát is varrt egyszer

megjavított, foltozott szakadt-kopott holmit

varrt szomszédnak, barátnak, idegennek

szívességből, pénzért, néha csak úgy

varrt egész fiatalon, és vaksin, öregen

varrt, mint feleség, varrt, mint nagymama

varrt, mert szeretett, s akkor is, ha utált

s bár panaszkodott, hogy emiatt folyton takarít

minden csupa kosz, szösz, cérnamaradék

varrt, mivel képtelen volt nem varrni

Apám halálakor sok elvarratlan szál

megjelent a szőnyegen, s a szék lába mögött

szóltam anyámnak, gyerünk, essünk neki

de ő nem emlékezett, hova is tette a tűt,

nem lelte az ollót, se a régi gyűszűt

Csak kóválygott a konyha és a hálószoba között

úgy tűnt valamit folyton keres

aztán egyik nap lábára gabalyodott

a sok összegubancolódott cérnagomoly

elvágódott a konyha jéghideg padlóján

mikor rátaláltam mozdulni sem tudott

a kórházból többé nem jött haza...

s ahogy a holmija közt pakolásztam

lassan előkerült az olló, a gyűszű

és persze meglett a varrógép, a tű

s én kénytelen-kelletlen nekiálltam

egyenként vizsgálva meg minden szálat

néztem, néztem, mi legyen a sorsuk:

rendezgettem, feltekertem, kicsomóztam

szét- vagy összesodortam, ha rossz volt, kidobtam

s néha dühösen az ollóval szétvágtam

a sorból ezzel, ahogy rendszerint, kilógtam

mert én varrni mindig is utáltam

Fotó forrása: https://pixabay.com/